Készítettem egy 30 napos poszt kihívást bloggereknek, ami karácsonyig szól, és mindennap írni kell egy megadott témával kapcsolatban, aminek listáját a Facebook zárt csoportban találhatod.
A mai témánk: 2020-ban tanultam
Szerintem nincs ember, aki ilyennek gondolta a 2020-as évet, mikor átléptünk január elsejével. Mi terveztük a nyaralást, a telelést, a szabadságokat, de már hallani lehetett, hogy a Világ másik végén tombol a korona-vírus, aztán mint tudjuk: minden megváltozott.
Első körben átgondoltuk, mikor mit eszünk és igyekeztünk nem pánikolni, és tudatosan vásárolni, nem pedig felhalmozni. Megtanultam előre tervezni.
Maszkot vettünk, aztán még több maszkot, mert kell a kocsiba, a gyereknek, a munkába, a táskákba. Na de nem minden maszk jó, vagy kényelmes, ezért elkezdtem tesztelni őket, míg végül meglettek a szerelem maszkok.
Takarítás és fertőtlenítés új helyre helyeződtek az életünkben, és például hazaérve, mindenki kezet mos és fertőtlenít, ha kell át is öltözik.
Tanultam arról, hogy az egészség nagyon fontos. Mindennél fontosabb, hogy vigyázzunk magunkra, egymásra. A lányom mikor látta, hogy maszkot hordok, ő is akart egyet magának. Ekkor magyaráztuk el neki, hogy ez miért kell nekünk felnőtteknek viselniük, és annyira aranyos, mert ha rákérdezek, pontosan érti miért vesszük fel a maszkot nap mint nap.
Megtanultam 2020-ban, hogy a kapcsolatokra szükségem van. Nagyon nehéz a barátok nélkül, akikkel nem tudok találkozni, kávézni, beszélgetni, sétálni nagyokat és nagyon remélem, hogy ezt mind mind be fogjuk tudni pótolni velük, ha ez az egész véget ér.
Rájöttem arra is, hogy nagyon erős vagyok, de meg kellett tanulnom kikapcsolódni. Igen ott vannak a könyvek, csak nem egy 4 éves gyerek mellett. Ott van a telefon, de már csömöröm van hogy állandóan csak a fülemben van valami / valaki. Itt a közösségi média, ami döbbenetesen megváltozott az elmúlt időszakban, és elkezdtem először kiszelektálni azokat, akikre nem vagyok kiváncsi, majd lassan leszoktam róla, mert képtelen vagyok ennyi információra figyelni. A híradót is alig nézzem, mert nem szeretnék szorongani és ez vezetett arra, hogy elengedjem a szorongást!
Élvezem, amíg lehet, hogy a lányom közösségbe jár. Sokan nagyon félnek attól, hogy a gyermek óvodába jár, mert hogy…de én örülök neki, mert látom, hogy neki is szüksége van a barátaira, a rendszerességre, és minden nap örülök, ha mehet…mert már volt leállás a covid miatt.
A home office. Én nem szeretem, mert a munkámhoz szükségem van a napi kapcsolatokra a kollégákkal, és a tőlük érkező információkra. Ha ezt még tetőzi a gyermek itthonléte, az már nem tud működni. Inkább bent vagyok és maszkot viselek egésznap, mint otthon legyek…megszokhatatlan számomra, de lehet ezzel nem vagyok egyedül.
Mit adott a 2020?
Rengeteg applikációt.
Előfizettem a Netflix-re, fejleszti az angolom és láthatók jó filmeket. A Spotify-ra, ahol reklám nélkül mennek a zenék, készíthetek saját listát, és a Canva szerkesztő programra, ahol elkezdtem tartalmakat gyártani, mint pl a Tartalom egész évre anyagot, és elkezdtem újra írni. Az újra írás az nekem terápia, és remélem nektek is.
Hajrá BloggerKépző!
