30 napos poszt kihívás – Remény

Készítettem egy 30 napos poszt kihívást bloggereknek, ami karácsonyig szól, és mindennap írni kell egy megadott témával kapcsolatban, aminek listáját a Facebook zárt csoportban találhatod.
A mai témánk: Remény

Remélni, reménykedni mindig szabad. A remény fogalmára ha rákeresel, akkor ezt találod: “Bizakodás a sikerben; feltételezés, hogy egy helyzet jól fog alakulni, változni.

Én úgy gondolom, hogy egy helyzet mindig akkor tud változni ha nem csak reménykedünk a változásban, hanem teszünk is érte. Pontosan egy hete azon jár az agyam, hogy ez a gondolat rám, hogyan hat rám, és akár a BloggerKépzőre!

Amikor elkezdtem, és elmondtam bárkinek is, mindenki lebeszélt róla, mondván…Minek? Nem vagy tanár? Nem lesz belőle pénzed, csak időpazarlás…stb. Ez így van, tényleg nem vagyok tanár, tényleg nincs belőle havi fix jövedelmem, de első körben nem is ez volt a célom, majd jött valaki, aki azt mondta nekem – akinek a véleményére nagyon is adok! – hogy

“Te, ahhoz értesz, hogy megtanítsd a bloggereket írni! Akkor mond meg nekem, miért nem ezt csinálod?”

Nagyon nehéz volt az út, mire eljutottam oda, ahol ma tartok.

A célom mindig is az, volt hogy megértessem a bloggerekkel, hogy ez egy életforma, és bárki bármit mond, a leghitelesebb hír forrás lehetnek, ha megdolgoznak érte. Remélem, hogy ez az elmúl évre is nagyon is eljutott az emberekhez.

A bloggerkedés nem az a szakma, ami azonnali sikert tud elérni, hanem az, amiért igenis meg kell dolgozni. Tanulni, fejlődni, tervezni vagy akár újra és újra tervezni kell! Aztán kialakul, hogy ki miben a legjobb, ami majd eredményezi a szakirányt, majd angol szóval mondva az experte vagyis szakértővé válást.

Sokan mondják, hogy bilibe lóg a kezem, ha azt mondom, hogy a bloggerekre szükség van. Gondoljunk csak vissza az elmúlt időszakra, ahol volt egy #nemluxustaska kihívás, ahol egy táskába, női tisztasági cuccokat lehetett pakolni és eljuttatni a rászorulókra, egy blogger indította. A kis pozitív üzeneteket, egy grafikus blogger szórta meg Budapestet, és csatlakoztak hozzá több ezren….vagy hány olyan blog bejegyzés jelent meg, amit blogger írt és végül a híradásokban kötött ki. Hányan kaptak felvilágosítást öltözködés, mentálhigiéné, könyves, étrendi, életmóddal kapcsolatban, amit hitelesen egy blog oldaláról tudtak meg, mert már mindent elolvastak, amit lehetett, de a megoldást nem találták meg? Rengeteg, de lehet még annál is több.

Bárki aki azt mondja, hogy ma a bloggereknek leáldozóban van, nem érti, hogy annyira rossz a közéleti újságírás, hogy az emberek, tényleg inkább a blogokat olvassák, és kapcsolódnak egy egy bloggerhez, mint hogy lezsibbadjanak a a jobb / bal / EU-s dolgok miatt.

Nekem az volt a célom – a vesztesek nyugalmával együtt! – hogy adjak egy olyan alapot, amivel ha valaki komolyan gondolja a blogolást, akár előre, de minimum címlapokra kerülhet és ez nekem sem sikerült volna, hála a bloggereknek, akik végre jó és hasznos tartalmakat írnak…

Mert ugye remény ha meg utoljára!

Hajrá BloggerKépző!