Vannak olyan bloggerek, akiknek zsigerből jönnek a cikkek a blogjára…de ez lehet, hogy csak a látszat! Azok, aki rendszeresen írnak, tudják, hogyan kell előre dolgozni, tervezni, és tudatosan építik az irányt, amely mentén haladnak.
De, hogy lehet előre tervezni? Egyrészt pontosan tudnod kell, miről szeretnél írni, mi az üzenete, hitvallása a blogodnak. Aminek alapján képes vagy felmérni a témák hosszúságát, kibontását, mélységét.
Sok workshopon elmondják, hogy találd meg a célt, amit el akarsz érni a blogolással, de ez nagyon nehéz, amikor valamit csak csinálgatsz.
Ezért szoktam azt kérni, hogy mielőtt elinditasz egy blogot, írj 24 cikk-címet, hogy lásd, milyen témában vagy igazán otthon! Nagyon nagy feladat, tudom! De ha van 24 témád, akkor a blogod fél évre meg van töltve tartalommal, és arra már tudatosan lehet építkezni képekkel, kommunikációval.
Ennél a pontnál jönnek az ötletek.
Könyves területen, írók bemutatása, születésnapok, események bemutatása, borítómustra, kritikák, műfajok top 5 listája, ajánlások, hogyan készült… itt már igazából az ötletek ott vannak előtted, csak tőled függ, mit kezdesz velük! Mint már írtam, a könyves terület ebből a szempontból erősen keretek közé van sorolva!
Azt is szoktam kérni, hogy ha már a témád meg van, mérd fel a piacot! Lásd kik vannak a “piacon”, kik azok, akik kiemelkedtek a teljesítményükkel, ők hogyan dolgoznak, mi az erősségük, mi a gyengeségük. Sokan úgy gondolják, ez olyan, hogy lopják az ötleteket. Pedig szerintem nem, mert jó tudni, milyen a piac, ha már be akarsz lépni rá.
Viszont akad olyan is, aki inkább megy a saját feje után, de kérdem én, arra neked tényleg van időd, hogy a magad kárán tanuld meg, és építs közösséget?
De – és itt nagyon fontos megemlíteni, hogy – a plagizálást minden szinten elítélem!
Volt rá nem egy példa a könyves berkeken belül, sőt mikor még kiadónál dolgoztam akkor is, hogy elkérnek “bloggerek” egy könyvet, létrehoznak rá egy alap blogot (mert ugye az csak pár kattintás!), és soha többet nem hallasz az emberről, se a könyvről. Volt olyan is, hogy összeollózott jó pár cikkeket, és mikor kiderült, az illető mindent törölt, és eltűnt. Tapasztaltam olyat is, hogy 500 karakteres kritikákat írtak, amiben benne volt a fülszöveg! Na az nem hogy nem kritika, de akkor a kiadó is az asztalra csap, és fekete listára teszi az illetőt, majd jön a hőbörgés, hogy “neki adtatok nekem meg nem!” Igen…
Amikor én kiadónál dolgoztam, mindenki akinek valaha volt köze a kiadóhoz recenzió terén készítettem egy átfogó táblázatot, és minden kritikát elolvastam, pontoztam. Akik a legmagasabb pontszámokat elérték, azokat külön listára tettem, hogy velük bármikor dolgozhatnak, mert megbízhatóak, jól írnak, sőt volt, hogy mondatokat emeltem ki, amit később használhattunk a közösségi kommunikációban. Nekik is reklám, a kiadónak is!
Itt nekem nem számított, hogy az illetőt hányan követik! Csak az, hogy kommunikálni tudjon a közösségével.
Miért?
Mert vásárolhatott az illető magának több tízezres követő bázist, ha csak 30 szívecskét kapott, és nem válaszolt a neki feltett kérdésekre. DE lehetett valakinek 600 követője, kapott a bejegyzések alá 100 szívecskét, és még párbeszédeket olvashattál a kommentekben. Ugye, hogy nem mindegy?
De én, hogy tudtam volna, kivel akarok dolgozni, ha nem ismerem a piacot, nem látom, hogy kik a szereplői?
Ha nem értem meg a piac működését – úgy hogy a könyves szféra ebből a szempontból nagyon is speciális terület -, akkor sosem értem meg a dinamikáját, és látom át, mit miért és hogyan tesznek! Nem mondom, hogy a kiadók részéről helyes, de ha működik, akkor használják a piacon szereplőket!
Mi történik?
Megkéred a könyvet, futár kihozza, és neked onnantól számítva van 30 napod átlagban, hogy megírd a kritikát, mert a kiadó ezt várja el tőled! Igen ám, de ha vizsgaidőszak közepén vagy, akkor hiába vannak határidők, nem biztos, hogy meg tudod írni! Ilyenkor sok blogger eltűnik, ahelyett hogy írna pár sort, hogy “bocsánat, most csúszni fogok, mert…”
Elolvasni egy könyvet, sokak szerint egyszerű. Persze, de írni is róla, már egy másik téma.
Én úgy szoktam, hogy jelölöm a szöveget mindenféle kiemelő matricával. Ha jó a könyv, szép színes lesz a végére, ha nem… akkor egy-egy darab lóg csak ki. Aztán mielőtt neki kezdek a könyvnek, már arról is írok, milyen benyomásaim vannak a borítóról, a könyvben vannak-e grafikák, miért örülök ennek a könyvnek, vártam-e vagy felkérést kaptam. Ezek olyan információk, amivel mindenki találkozik, de te ezt meg is kaptad, akkor miért ne írnád le, és meg is van a bevezetés! Arról nem beszélve, hogy lehet, lesz valaki, aki akkor fog téged életében először olvasni! Mert aki bloggerkedik, az nem ír az íroasztalnak, a családnak, a haveroknak is, sőt magának sem, hanem mindenkinek!
Tárgyalás maga a könyv felépítése, szerkezete, a szereplők bemutatása, a cselekmény maga. Én ide teszek idézeteket, amik megfogtak, vagy ami miatt bennem mély benyomást keltett, és ezt ki akarom bontani az olvasónak.
Zárás vagyis befejezésként leírom, hogy nekem mit adott a könyv, és ami nagyon fontos, hogy ajánlom. Megpróbálom becélozni azokat, akiknek érdemes lehet elolvasni az adott könyvet. Egy szakácskönyvet nem ajánlok fiataloknak, de ajánlhatok olyanoknak, akiket érdekel a szakácsművészet világa, és az érdekes ízek….stb.
De ami a legfontosabb, hogy nagyon sokat kell írni, kommunikálni, hogy te biztosan tudd, merre van a célod… és mindez idő idő idő!
A siker nem pottyan az ember ölébe, azért szépen meg kell dolgozni… de erről a következő cikkemben írok majd.
BloggerKépzö
